Langyos víz

Langyos víz

Az elmúlt napokat eléggé az össze-visszaság jellemezte.

Nem éreztem jól magam a pénteki ifjúsági alkalmon. Eljöttem hamarabb...

A vasárnapi alkalomra meghívtak fotós szolgálatra. Ez jó volt, de kicsit unatkoztam...

A norvég suliban sokat tanulunk, kicsit le vagyok maradva a szavak tanulásával. Többször fáradt vagyok már, mert sokat dolgozunk.

A munka terén annyiból jó, hogy másodszori jelzésre komolyabban vesszük a 4 óra munkát, bár még nem sikerült eddig maradéktalanul betartani.

A szolgálatokban most valahogy nem lelem a helyemet.

Nehezen indul a 20 éven felülieknek szóló evangelizációs alkalom szervezése. Ígérgetés egy segédszervező részéről, a Sentrums gyülekezet a nevét nem adja, mert ők már egész évre be vannak tervezve. Szó esik minden héten a tagságról és a tized fizetéséről. Mindig elmondom az ismerősnek, hogy én Fehérvárhoz tartozom, nem fogok lemondani az ottani tagságomról csak azért h "hivatalosan is fizethessek ide is". Közben vannak félremagyarázások is, hogy nem így van, meg minden. Ugyanakkor az ifisek nagyon kedvesek, segítőkészek, megértőek.

Néha-néha egyedül akarok lenni. A magyar fiú nagyon más, mint én. Sokszor csak forognak a szemeim. "Nem dobunk ki semmit. Nem baj, ha romlott, megesszük. Nincs olyan fogalom, hogy romlott. Mindent meg kell enni. Nem baj, ha nincs átsülve. Minden lehetőséget meg kell ahhoz ragadni, hogy pénzt keressünk. Még ha 3.000 Ft-ról van szó, akkor is." Ezek bosszantanak.

Mellette pedig normálisan is el tudunk lenni. Ő is benne van a 20 éveseknek szóló alkalom szervezésében. Segítőkész, lehet nevetni, hülyéskedni, értelmesen beszélgetni, de........................, na.

Asszem ez is egy tanulási időszak. Hogy akarok én szabadulást hirdetni, ha én vagyok megkötözve, törvénykező vagyok!?

Kicsit fáradok. Lelkileg. Pedig direkt figyeltem arra, hogy ne pörögjek túl. Lehet, hogy türelmetlen vagyok? Túl gyorsan akarom meglátni, hogy miért akarja az Úr, hogy itt legyek? Fékeznem kell magamat. Még nem látom pontosan, ugyanakkor a meggyőződésem továbbra is erős.

Hiányoznak többször az otthoniak, család, barátok, gyülekezet, ismerősök, ismerős környezet. Máskor pedig felszabadult vagyok, élvezem h egyre több dolgot értek meg a norvég beszélgetésekből. Tök jó volt, hogy a pénztáros nem értette angolul, hogy "mennyibe kerül ez a csoki?" és mondtam neki norvégul "hva pris er det?". Ezt már megértette :)

Máskor pedig annyira fáradt vagyok, hogy angolul sem tudok. Hülyeségeket beszélek, nem jutnak eszembe szavak, mintha most kezdtem volna.... Néha ugyanez magyarul is.... félrebeszélek.

Szombaton a norvég-magyar egyesületnél lesz egy programunk Istvánnal. Kíváncsi leszek. 

Vasárnap Kálmán fog prédikálni, beszámolni a Klippen gyüliben a misszióiról. Ezután pedig megpróbálunk egy illetékessel beszélni, hogy haladjon már a 20+ program szervezése.

Vasárnapig van a városban egy program, melynek keretében 100 NOK-ért (kb 3500 Ft) lehet enni majdnem az összes étteremben. Ez kb 75%-os kedvezmény. Ki akarjuk próbálni az Istvánnal.

Sütöttem palacsintát. Más a tej, a tojás, a liszt, a villanytűzhely, a palacsintasütő... De megbirkóztam vele. finom lett.